Vívódások
F.Helena sk. 2013.03.31. 07:51
„Mindig messze keresik valahol az Istent, a nagy dolgokban, mintegy távcsővel és nagyítóval, a csillagok, felhők és végtelenségek között.
De én már tudom, hogy biztosabban megtalálom Őt, az egészen kis dolgokban, a véletlenekben, a jelentéktelenségben, azokban a pillanatokban, mikor csodálkozva pillantunk fel, valamit értünk, amit az elébb, az élet sivatagjai és szakadékai között vándorolva, nem értettünk.”
(Márai Sándor)
Vívódások
Ijesztő hegyek peremén, egyensúlyozom…
Létemet féltve, csak a zuhanástól irtózom.
S mint délben, mint az aranyló napsütés…
Nem unja el harcait, makacs életem.
De, velem marad minden felesleges teher…
S a kínossá érett indulatok heve. Sebaj…
Ma-holnap talán, már otthon lehetek.
Igaz… pipacs, s búzavirág közt, már nem fekhetek.
Faragott márvány hidege helyett…
Őrizze arcom, s hangom apró dobogó szíved.
Majd ha sebzett lelkem, ott áll az égi fényben…
Egyszerűen messze űzi… a gonosz árnyakat.
S végül éltem... talán nyomokat hagy a porban…
Megérted… s értelmet nyer majd, az áldozatban.
(Fodor Helena sk.)
2013. február 15.
Minden jog fenntartva!
¤
|