Üvegszilánkok 2
Mi jöhet még, ha megszólal a csend,
Fájdalom támad, a mélyben ott, bent.
Túl éli, romokban heverő lelki világod?
Tudsz még mosolyogni?
Lesz hozzá valaha még kedved?
¤
Költészetnek nevezzük azt,
Amely sorok, nem érnek ki,
A lap széléig a könyvben.
¤
Névnapodra mit is vegyek…
Valami új kell,
Ami még sose volt enyém,
Ami még sosem volt tiéd.
…
Azt mondom, nevess,
S lerajzolom, arra a fehér cetlire,
Amit magam előtt szoktam tartani.
Tudod!
Amit te is magad előtt tartasz,
S utána nekem érkezik…
A kis, „Cetlik” – az életem!
Sercegtesd a papíron tollad hegyét,
És görbületébe ültesd mosolyod.
Egyszer, csak elmúlik a fagy,
Egyszer, csak kinyílnak a szavak.
Tudom, hogy eljön,
Hamarosan, a te időd is!
Csak higgy, s bízz!
Ne csak bennem.
Magadban!
(Sk. Minden jog fenntartva!)
|