A koldus
Utcasarkon, egy szegény vak ember fél karjával némán
kéreget;
Így szedi össze reggeltől estig, a jó szívvel szánt filléreket.
Peti, aki első osztályos csak, a koldust már régen figyeli,
Szeretne Ő is, pár fillért adni, de pénzecskéje még nincs neki.
Mégis benyúl apró táskájába, izgatottan keres valamit,
S könyvek, füzet és tolltartó mellől, kiveszi a friss tízórait.
És e szavakkal a koldusnak adja: Bácsi, nekem nincs
egyebem,
De nézd, én szívesen Neked adom, tízórai vajas kenyerem!
Megsózva ugyan nincs a kenyér, mert én mindig só nélkül
eszem,
De azért, jó anyukám sütötte, és vastagon megkente nekem!
S lám, a vak szemekből csöndesen…
A forró könny lassan megered…
S besózza észrevétlenül… a kis darab vajas kenyeret!
(By Teri Petz)
¤¤
|