Papok erdejében
Sötét erdő mélyén járok,
Valahol, kismadár dala szól,
Utamat, most egyedül járom,
Lelkem ott maradt, valahol.
Alkonyodik. Csípős az éj.
Bolyongok odvas fák közt,
Hullik bíbor-arany levél,
S kergeti a bűvös őszi szél.
Recseg a vén tölgyfa ága,
Csak áll, ott, egymagában,
Oldalán sötét lyuk tátong,
Tán, visszasírod az ifjúságot?
Egy hang szólt bennem halkan,
-„Mért vagy itt, mit keresel?
Nem találsz senkit, s semmit,
Mindaz, amit tettél, vagy nem,
Gondolod, valakinek számít?”
Csak botladozok, a sötét éjben,
Elfáradtam, s földre rogytam.
Alattam, zörgő bíborlevél,
Betakar csendben, az erdei éj.
(Sk. Minden jog fenntartva!)
|