Megtelt konzervdobozom
Nem kell bon-bon, nem kell virág...
Csak a két karod öleljen át.
Óéves bonbonok, illanó porlepte,
Száradt virágok, villanó szavak…
S mondatok, versek melyek felemeltek...
Már ezek sem... Nem kellenek.
Mosoly, bizalom, ölelés, szeretet,
Csak a két karod kell nekem...
Öleljen át, mint régen…
Mikor még szavak sem voltak,
Csak két mosolygó szemed,
S két picinyke kezed, tártad felém...
Csak kicsiny ecsetvonások… emlékképek,
Folyton villogó... elsuhanó árnyak,
Lágy dallamok, gyermek kacajok…
Foszlányaival… megtelt konzervdobozom,
Fel-felcsillanó pillanatok,
Félbe maradt mozdulatok,
Akadozó szavak, pici mondatok...
Csak a két karod öleljen át,
Úgy... Mint hajdanán!
(Fodor Helena sk.)
2012. augusztus
Minden jog fenntartva!
¤
|