Cetlik…
Reggelenként, ha felébredek,
Ott találom a szeretetet.
Kicsi cetlit látok,
Mely hívogat,
Nem látod?
Pici kockára van hajtva,
Ma, vajon mi lehet rajta?
Reszkető, ráncos ujjaim,
Bágyadtan nyúlnak felé,
Óvatosan bontogatva,
Szívemben dobogva.
Haladok a cél felé.
Kicsi kockás, tépett papír,
Tollal, írt… kusza írás.
Mosolyt csal az ajkamra,
Könnyeket a szemembe,
Szipogok, s alig látom.
Maszatolgatom csak arcom.
Reggelenként, ha felébredek,
Ott találom a szeretetet,
Mert ezek az apró cetlik,
Csillagvirágomtól jönnek.
Úgy! Nem mondanak semmit.
- Jó éjt, szia, szeretlek,
Megettem, a vacsit.
A lényeget ne ott keresd,
Lányom írja ezt!
Istenem! Micsoda kincsek.
Összegyűjtöm sorra mindet,
S még e cetliket, ott találom,
Talán, elkerül az Örök álom.
(SK. 2008. január 16.) Minden jog fenntartva!
|