Róka mama, s rókafi
Zúg-búgnak a fák, s a sötét erdő,
Most, az őszi szél van itt, a tekergő.
Felhőket kerget, s máris csepereg,
Róka mama meg csak kesereghet.
Az erdei utakon, nagy lett a tócsa,
Minduntalan, bele huppan, a kis róka,
Csupa sár, mocsár, s láp,
Nem mohát, csak szúnyogot látsz.
Sár, s szúnyog eggyé válik,
Már az orra sem látszik.
Róka mama nyakon csípi,
Fürdőkádba, telepíti,
Nyakon kapja, bele dobja,
Róka fiát, megmosdatja.
Szőrét arany fényesre fésüli,
Avar, s fűágyában lefekteti.
A hold, esti mesét suttog fülébe,
S angyalok hárfa zenéjére,
Csillagtakaró hullik fölébe.
(Fodor Helena)
Minden jog fenntartva!
¤
|