ÜVEGSZILÁNKOK 3.
Széchenyi, "Hitel" című művében olvasható:
„Az igazi bölcs a hibákat inkább magában keresi, mert magának parancsolhat…
Másoknak nem!"
¤
Sok tényező játszik szerepet abban, hogy az ember merrefelé tart.
Ezek közül, sok a véletlen műve, míg másokat a gondviselés terel az utunkba.
Nem is mindig tudjuk, mekkora lendületet kapunk attól, hogy épp a megfelelő helyen, a megfelelő időben vagyunk!
¤
Felesége, társa, ha nem volna,
Mezítláb taposna, hóba, sárba.
¤
A legalsó gyümölcsöt a legkönnyebb leszedni!
¤
Nincs több rejtőzködés,
Az élet, az élőké!
Öreg hegedűn is,
Játszhatunk szép dallamokat!
¤
Figyelem! Csak nézem...
Mintha, kissé megbomlott volna az elméje,
Ha azt mondom be, ő akkor ki megy...
Ha azt, hogy vidd el, befelé hozza.
¤
Azt hitted, hogy ismered...
De jön egy nap, amikor...
Kinyitsz egy ajtót,
S valaki más áll előtted.
¤
Decemberben, sok az öröm,
Hóra, hó hull, hegyen s völgyön.
¤
Két csepp a tengerből,
Vér a véremből.
Mégis oly messze,
Oly távol, mint az óceán.
Két kis rügy, egy ágról,
Hajtás, a vén fáról,
Nyílik, majd... róla,
Két kicsi kavics.
¤
Meddig bánt még a múlt…
Egy anyátlan virág,
Apának nevezett gazember,
Hideg szívvel megáldott testvér,
Mely üt, mint egy úthenger.
(Fodor Helena sk. Minden jog fenntartva!)
¤¤
|