Szeretettel Csillagvirágomnak!
„Ha valaki szeret egy virágot, amely csak,
Egyetlen példányban létezik, a csillag milliókon:
Ez épp elég neki, hogy boldog legyen,
Ha a csillagokra pillant.”
(Saint-Exupéry: A kis herceg)
Azt mondom, nevess,
S lerajzolom, arra a fehér cetlire,
Amit magam előtt szoktam tartani.
Tudod!
Amit te is magad előtt tartasz,
S utána nekem érkezik…
A kis, „Cetlik” – az életem!
Sercegtesd a papíron tollad hegyét,
És görbületébe ültesd mosolyod.
Egyszer, csak elmúlik a fagy,
Egyszer, csak kinyílnak a szavak.
Tudom, hogy eljön,
Hamarosan, a te időd is!
Csak higgy, s bízz!
Ne csak bennem.
Magadban!
De nem is erről szeretnék írni, hanem Rólad.
Köszönöm, hogy mindennap bejöttél. Volt, hogy kétszer is.
Köszönöm, hogy engedted, részese lehettem „vizsgáidnak” is.
Hidd el, nagyon jól tudom, hogy nem volt könnyű… s az sem, mi utána következett.
És azt is köszönöm, hogy annyira féltettél, mint még soha senkit, hogy kijött a könny a szemedből, amikor megtudtad, hogy nincs komolyabb baj, és jöhetek haza…
Szóval köszönöm, hogy ennyire szeretsz!
És én is, nagyon szeretlek Téged!
(Fodor Helena)
(Sk. Minden jog fenntartva!)
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
