Üvegszilánkok 1
Tudod mi az idő?
Az idő, végtelen.
Vigyázz, hogy használod fel!
Mert, nem kötőjel, vagy pont.
Két évszám között.
¤
Életem rövid szőnyegén,
Szilánkok, szúrnak, s égetnek.
¤
Torkom összeszorul, egy fejfát látván,
Gyorsan ment el, egy gyertya láttán.
Túl a köd homályán, felragyog egy alak.
Könnyeim nincsenek, hisz alig ismertelek.
¤
Kikapcsolom a végtelent,
Fájón sajog már a szem,
Fénytelen, s izzó csillagok,
Riasztó állapot.
Gyöngeséget megújítja folyton,
Valami fészkes fájdalom.
De vágy, szenvedély erősebb bennem,
Hajnalig virraszt velem éberen.
Vágyamat,
A jégből kibontom.
Hiszem,
Minden vers, egy életforgács,
Üvegszilánk,
Mely a szürke ködben,
Csendben,
A mélybe hull.
(Sk. Minden jog fenntartva!)
|