MOTTÓ
Ha, vettél egy számítógépet, kezdj el, egy újra gyűjteni!
Számítógépem története
Fel, s le, ki s be, rohangálnak,
Röpködnek az idegen szavak.
Érted? Te nem érted, mit mondanak!
Nem van, nincs videó,
Nem jó az a fránya vinyó,
Ez az izé, meg az, az izé, nem izél,
Ezt ide dugja, azt meg oda,
Nincs összekötve, hát nem csoda.
Ez meg nem butol, hisz ez nem bútor.
Sárga, barna csápok, fekete házba,
Sötét lesz, s nem hoz már lázba.
Röpködnek a szavak, s hozzá a tízezrek.
Gonosz törpék garmada, rohannak a fejedbe.
Már csákánnyal vájnak utat, a zsebedbe,
S ők közben, számla hiányban szenvednek.
Csak állsz, bámulsz, köztük…
Hogy a te bőrödre megy…
Hozzá, mi közük?
Ég, Föld s pokol,
Mindkettő ott trónol.
Felállítják, igazukat,
Nem marad más, csak iszonyat.
Hóna alá vágja,
Szegény csiga, már nincsen háza.
Ki cipeli, becipeli,
Hosszú útra eltereli.
Egy nap, meg öt nap,
Plusz hosszú hétvég,
Lassan visszaérkezik a számítógép.
Vinyó Gyuri dr. szenvtelen arccal,
Közli, szegény pára, javíthatatlan.
Járda közepére leteszi,
Kemény lóvét… azt elkéri!
Kérdem én… s a számla?
Ja, kérem… akkor a duplája!
Őrült fájdalom jár át,
Sikoltanál, de hangod elakad.
Már elfáradtál, s elnémultál…
S immár üres zsebedbe, mélyen belenyúltál…
Semmi, de semmi, nem maradt,
Se hit, se remény, se akarat.
(…)
S hogy, hogy lett mégis gépem,
Egy másik versben, majd elmesélem!
Mert, Ő is megérdemli,
Pár sorban megírni,
Van még becsületes, jó ember,
Ki az ügyre…
Számlával, s negyedéért…
Öt nap alatt… pontot tesz!
(Iliász, s csapatának… KÖSZÖNÖM!)
(Mindez történt: 2011. augusztus 27.-től 2011. decemberig.)
(Fodor Helena sk.)
2011. december 30.
Minden jog fenntartva!
¤
|