Csak egy keserű vers
(EPIPAPÁNAK ajánlva…)
Ej, keserű világ… mi lett veled,
Hova tűntek belőled, a jó emberek.
Minden szívben sebet ejtesz,
Reményt, vigaszt kinek engedsz?
Ha én gazdag lennék, - reményben, vigaszban,
Nem írnék verset, melyben csak panasz van.
Hervadt sárga papírom röpítem feléd,
Régi lapon… mond egy szép mesét.
De most… elnyeli az éj, e borús regémet.
Jövőnk sötét, mert irigyek a szemek,
Nem tűrik, az örömteli perceket.
Milyen ez a világ… önző, s pimasz,
Minden hiába, se remény, se vigasz.
S mivel, most nem látlak benne téged,
Sebzett szívem bezárom,
Fájós fejem… karomra hajtom,
Sír, befejezetlen… keserű kis versem.
Most már aludni térek…
S mégsem alszom el.
(Virtuson)
(SK. 2008. Minden jog fenntartva!)
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
