Szembeszéd
A szó felesleges, beszél a két szemem,
Elmondják titkomat, nincs már mit rejtenem.
Jöttödre, lám, a könny pillámat elfutotta,
Szívemről hírt adott, tekintetem ragyogva.
Nem kell, hogy kezed az orcámat becézze,
Elárul szüntelen, pilláink rezzenése.
Szerelmet vall szemem, amíg szemedbe mélyed,
S te lángját visszaküldöd, kutatva az enyémet.
E párbeszéd külön kerít a nagyvilágtól,
Vigyázz! Csak halkan,
Szerelem beszél e suttogásból.
(Sk. Minden jog fenntartva!)
|