Az idő forog, mint egy kerék
A megszületést, halál követ… - a halált, újra születés…
Szerelmet, gyűlölet követ… - a gyűlöletet pedig, új szerelem…
Siker után, kudarc jön… - aztán lehet, megint új siker...
Csupa körforgás, mi e világot élteti… - köztük a lényt, az embert.
Várunk egy vonatra… - mely messzire visz, csak zakatol...
Remélve, hogy oda visz… - hová te szeretnéd, s akarod…
Biztosat nem tudhatsz… - mi, s miért lenne olyan fontos…
Százfelé ágazók a sínek... - a te kezed, vajon, fogta egy marok?
Sínek közé esett száz gondolat, s ölelés... - ezer vonat száguld át rajta…
Magasba szálló érzések füstje… - elillant, gyors üteme lüktet agyadba…
Mikor már egyensúlyozol... - valahogy mindig, más nyújtja ki kezét...
Biztosat nem tudunk, s így… - nem bízunk, nem hiszünk soha többé.
Belénk vájt méltatlanság érzés, s félelem… - elveszítjük bízás képességét…
Hihetnénk… - hogy minden okkal és céllal van, s jön, felénk…
Nem lehet véletlen… - hogy emberek sétálnak ki, s be a térben…
S bíznak, fényes nappal… - vagy sötét éjszakák, kellős közepén.
Lassan vánszorogó percek… - melyek órákká lesznek,
Az órák nappá dagadnak… - s a napok hetekbe vesznek.
Lehet, rosszul teszem, lehet nem… - bízom az égiekben…
Nem véletlen, s célja van… - hogy pont így… alakult az Életem.
(Fodor Helena sk. - 2013.11.15. - 2014.05.30.) Minden jog, fenntartva!
|