Éjjeli merengés
Felnéztem az égre, és hirtelen semmi szépet,
Nem találtam a csillagok ragyogásában.
A mindenség végtelen üressége, mintha csak,
Tükörképe lenne a szívemben sajgó fájdalomnak,
Amitől soha nem tudok megszabadulni.
Fájdalmas dolog, ha valakiben munkál az,
Alkotás vágya, de nincsenek meg a szükséges,
Feltételek ahhoz, hogy tettre váltsa.
De csak eddig volt igaz, mert most leírtam nektek,
Köszönetül, hogy itt lehetek és befogadtatok.
Köszönetül mindenkinek, a dicséretért,
A kritikákért, mely remélem építő jelleggel,
Vezeti a kezem.
(Sk. Minden jog fenntartva!)
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
