|
Menü |
|
| |
|
MENÜ-2 |
|
| |
|
MENÜ-4 |
|
| |
|
MAI HANGULAT... |
|
| |
|
MENÜ 5 |
|
| |
|
MENÜ 6 |
|
| |
|
MENÜ 7 |
|
| |
Az ágon hó pihen, csillog a fénye.
Házakból szólni kezd, halkan egy ének.
Béke és csend honol, lelkedben érzed.
Tárd ki szíved jól! Át kell, hogy érezd!
| |
Az álom és a költészet
Szabad.
Az vagy,
Akinek képzeled magad.
Lehetsz király,
vagy koldus,
Egyre megy.
Anyja után vágyódó kisgyerek.
Elestél?
Hagyd,
Hogy felemeljelek,
S ha dalolok,
Hidd azt,
Hogy csak
Neked!
A VERS
A villám sem él sokáig,
Fényében magányosan,
Csupán addig, míg elérhet,
Felhőtől az első fáig,
Mellyel egyesülni vágyik.
A vers maga is olyan.
Fényében magányosan addig él,
Ameddig élhet,
Felhőtől elér a fáig,
Indul tőlem,
S meglel téged.
| |
|
|
|
VÍVÓDÁSOK |
|
Vívódás |
F.Helena sk. |
2013.03.31. 07:47 |
Megtört szívvel, nehéz nyeregben maradni!
|
|
Vívódások |
F.Helena sk. |
2013.03.31. 07:51 |
„Mindig messze keresik valahol az Istent, a nagy dolgokban, mintegy távcsővel és nagyítóval, a csillagok, felhők és végtelenségek között.
De én már tudom, hogy biztosabban megtalálom Őt, az egészen kis dolgokban, a véletlenekben, a jelentéktelenségben, azokban a pillanatokban, mikor csodálkozva pillantunk fel, valamit értünk, amit az elébb, az élet sivatagjai és szakadékai között vándorolva, nem értettünk.”
(Márai Sándor)
|
|
Színház az egész világ |
F.Helena sk. |
2013.03.31. 07:25 |
Légy üdvözölve vándor, az elhagyatottság földjén,
Ahol sűrű homályba temetkezve…
A reménytelenség fog elkísérni, végtelen utadon.
„Alkosd és ápold lelkedet, mint egy kertet,
Vigyázz az élet évszakaira, mikor a gyomlálás, a gazszedés, a trágyázás ideje van,
S a másikra, mikor minden kivirul lelkedben, s illatos és buja lesz,
S megint a másikra, mikor minden elhervad, s ez így van rendjén,
S megint a másikra, mikor letakar és betemet fehér lepleivel mindent a halál.
Virágozz, és pusztulj, mint a kert: mert minden benned van.
Tudjad ezt: te, vagy a kert és a kertész, egyszerre.”
(Márai Sándor)
|
|
Esős emlék-képek |
F.Helena sk. |
2013.03.31. 07:55 |
„A szülővároshoz a viszonyunk az évekkel mind bensőségesebb, bonyolultabb lesz.
Az ember lassan elfelejt minden érzelmességet, s mint minden bensőséges kapcsolatban, nem erényeit, vagy hibáit nézzük annak, aki fontos nekünk…
Hanem a tényt, hogy van.
S ez, ahogy múlnak az évek, mindennél fontosabb.
A szülővárosba idővel nem emlékeket jár halászni az ember, hanem visszakapni egy pillanatra, ez ingó, örökké változó életben, s világban a biztonság érzetét.”
(Márai Sándor)
|
|
Vannak dolgok, amik nem változnak |
F.Helena sk. |
2013.03.31. 08:00 |
Tudod, mi az idő?
Nem pont, s kötőjel…
Két évszám között!
Az időre vigyázni kell…
|
|
Elme és szív - éji háborgása |
|
2013.06.01. 06:50 |
|
|
Mosoly és dal nélkül |
|
2013.06.01. 06:54 |
|
|
Ma még… |
|
2013.06.01. 07:06 |
|
|
| |
|
|
|
BlogPlusz |
|
2012.12.31. 06:15
2010.05.21. 03:07
2010.05.21. 03:00
2010.05.21. 02:28
2009.12.22. 05:42
| |
|
HIRLEVELEK |
|
| |
|
KÁVÉSZÜNET |
|
A viselkedési kultúrát, mindenki otthonról hozza, s azzal, magadat is minősíted!
| |
|
MENÜ-3 |
|
| |
|
HÍREK-IDÉZETEK-TÁBLA |
|
FRISS HÍREK!
További idézetek...
További idézetek...
NINCS PÉNZED TINTAPATRONRA?
..KATT IDE!..
Tanulj meg nemet mondani! Többet érsz vele, mintha beszélnél latinul.
Charles Haddon Spurgeon
Egy embert szeretni azt jelenti, hogy olyannak látjuk, amilyennek Isten gondolta.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
A legtöbb utánzót az utánozhatatlan csábítja.
Marie von Ebner-Eschenbach
Senkit és semmit nem ismerhetünk meg igazán, ha nem szeretjük. (...) Aki a szíve gyökeréig nem szeret valakit, azt nem is ismerheti meg. Addig terjed az ismeretünk, ameddig a szeretetünk.
Gyökössy Endre
Akkor jó embernek félben szakasztani dolgát, mikor még szolgál a szerencse.
Faludi Ferenc
Két nagyon különböző ember is megtanulhat harmóniában élni egymással, ha felismerik, hogyan hozzák ki a legjobbat a másikból. Ez a szeretet jutalma.
Gary Chapman
Az a világ baja, hogy mindenki jót akar, de másképpen.
Feleki László
Amikor az ember érzi, hogy úgy szeretik amilyen, amikor bizalmat és szeretetet tapasztal, akkor szíve mélyén táplálékot kap. S ha minket a többiek táplálnak, ez felhívás arra, hogy mi is táplálék legyünk azok számára, akik szenvednek, akik magányosnak, szerencsétlennek érzik magukat. Az ember így megtanul eledellé válni.
Jean Vanier
| |
|
|