Vidám hóember
Nagyot kacag, egy hóember,
Hasára hullik, sok-sok hópehely.
Hahotázik, mert nem fázik,
S kuncog akkor is, ha ázik.
Jöhet a fagy, jöhet az éj,
Kalapját csak fejébe nyomja,
Seprűjét is megforgatva,
Csak, megy tovább, s nevetgél.
Idebenn, a kályha lehet, langy meleg,
Odakünn, ordítva süvíthet a szél,
Az emberek, csak jönnek-mennek,
S keze fagyhat, forgó seprűjén.
Arcán, akkor is mosoly csillog,
S marad neked, örökkön vidám,
A sötét, udvar közepén,
Odakünn, az ablak mellett.
(Fodor Helena)
Minden jog fenntartva!
¤
|