A lelki életben, csakúgy, mint a testi életben, van belégzés, és van kilégzés:
A léleknek magába kell szívnia, át kell hasonítania egy másik lélek érzelmeit,
Hogy aztán még dúsabban viszonozhassa azokat.
E szép emberi tünemény nélkül nincs élet a szívben,
S a szív, levegő híján, kínlódva pusztul el.
A kép hallgat, az emlék mesél,
Emlék nélkül-e kép semmit sem ér,
Ha ez a kép gyűrött lesz és kopott,
Akkor se felejtsd el,
HOGY VOLTAM,
S TALÁN VAGYOK!
KARÁCSONYI KÖSZÖNTŐM
Fehér csillagok, hóvirágok,
A Karácsonyt elhoztátok.
Aranyfény csillan e virágon,
Isten fia, szólt hozzátok.
Állj meg fáradt vándor,
Légy most, bárhol, akárhol!
Szent napon tartsál velünk,
Mikor Ünnepet köszöntünk.
Áldást kérünk, minden házra,
Boldogságot, s békét,
Hozzon e csúf világra!
Isten adj meg minden jót.
Gyermeki csodát, örök vidámságot,
Meghallgatva a könyörgő szót.
Mikor újszülött kacajjal,
Új fénnyel, ébreszt fel a hajnal.
(Fodor Helena)
(Sk. Minden jog fenntartva!)
¤
Játszok, neked egy dallamot,
Messziről meg kell hallanod,
Hogy ver a szívem ütemre,
Mintha csak neked üzenne.
(Alegszebbkaracsonyidal.mp3)
¤
helenafodor
bobemama
bobemama2
http://www.amatormuveszek.hu/modules.php?name=User_Stories&rop=list_articles&secid=BobeMama
|