Duci cicánk
Ducika a fürge, fekete macska,
A kisbékákat, békém hagyja.
De, az egeret nyakon csípi,
Még bukfencet is, hány néki.
Marcipánnal huncutkodna,
Mivel anyja az, így nem hagyja.
Átosonna, nagyfüves udvaron,
A cél, hogy Tigry nyakába landoljon.
Ám, szomorúan tapasztalja,
Ő sem hagyja ám azt, abba.
Most, a virágos asztalt, vette célba,
Hogy közéjük ugorjon, játszva.
Sok cserép közt, kavicsos kis tálka,
Anya készítette, csak kis ábra.
Ismerve őt, jó szándéka felöl,
Mely a huncut játszásban kimerül.
Borul a kis tálka, s a sok cserép,
Kisgazdi, most ért haza, az elébb.
Foghatja a seprűt, bambán,
S takaríthat, a kedvence után.
(Fodor Helena)
Minden jog fenntartva!
¤
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
