Plátói szerelem
Történt egy napon megláttalak,
Szemed fénye ragyogott, mint a nap.
Nem tudtam ki vagy, nem is érdekelt,
A pillanat szép volt, s fénye mindent átölelt.
Mi történt akkor édes Istenem!
Felelt a testem, s reszkető kezem.
A szívem megdobbant, a lábam remegett,
Éreztem akkor, hogy bevégeztetett.
Előtűnt minden, mi szép volt valaha,
Miről azt hittem, már nem jön el soha.
Akkor már tudtam, van mégis vágy, van szerelem.
Egyszer mindenki életében, esélyt ad az érzelem.
De az idő nagyon mostoha,
Későn jött érzelem, már nem ér el soha.
Hiába vágysz rá, esélytelen,
Az idő eljárt, marad a „plátói szerelem”!
(Sk. Minden jog fenntartva! )
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
