Hajnali gondolatok
Sokszor elgondolkodom,
Itt e tovatűnő alkonyon,
Hol volt, merre járt,
Ki törölte le arcáról az út porát?
Kinek keblén nyugodott a keze.
Hiába vártam akkor,
Úgy este fele.
Itt van már velem… de olyan… más,
Csodás!
De mégis ott, az a… más!
Kitől és mit tanult, amit nekem most megmutat?
Még a fűzfa is sír az ablakom alatt.
Miért és meddig van, hogy velem marad?
Tűnődöm, nagyon sokat.
Hit, szeretet, bizalom!
Hol van és mely fokon?
Félek csak remény… nincs okom?
Sírok, s ezt ne vedd zokon.
Elhagy… visszatalál, oh… de hányszor!
S testem, lelkem hánykolódik a vágytól.
Szívem s testem együtt remeg.
Istenem, csak el ne veszítselek!
(Sk. Minden jog fenntartva!)
|