|
Színház az egész világ
F.Helena sk. 2013.03.31. 07:25
Légy üdvözölve vándor, az elhagyatottság földjén,
Ahol sűrű homályba temetkezve…
A reménytelenség fog elkísérni, végtelen utadon.
„Alkosd és ápold lelkedet, mint egy kertet,
Vigyázz az élet évszakaira, mikor a gyomlálás, a gazszedés, a trágyázás ideje van,
S a másikra, mikor minden kivirul lelkedben, s illatos és buja lesz,
S megint a másikra, mikor minden elhervad, s ez így van rendjén,
S megint a másikra, mikor letakar és betemet fehér lepleivel mindent a halál.
Virágozz, és pusztulj, mint a kert: mert minden benned van.
Tudjad ezt: te, vagy a kert és a kertész, egyszerre.”
(Márai Sándor)
Színház az egész világ
Soha többé nem engedem,
Otthonomban, ezt tegyék velem,
Nem kell nekem, ezer látszat elem,
Sem az életben, se a szeretetben.
Lehet tőlem, színház az egész világ,
S lehetsz benne, te az álnok fő szereplő,
De, a színdarabnak, egyszer csak vége,
Dönthetünk… mi tartozik a fényhez.
Mert a félhomályból világosság lesz.
Lehull a lepel, s lehull az álca,
Marad a szörny egyedül,
Na meg az, aki kitalálta.
Az élet színpadán, nem biztos, hogy a főszereplő,
Már olyan jól játszik… hiteles,
Álcáját megtartva, galád módon, mást kihasználva,
Felsőbbrendűnek érezve magát,
’Happy-end’ -et kiállt, s önti a világra!
Itt már a főszereplő… nem hiteles…
S én maradok józan, s következetes.
Az életben megbuknak a hamisságok…
Sehol nem tolerálják, a hazugságot.
Majd… ha a függöny legördül, a büntetés…
Pedig ott lesz készen, egész életében,
A saját lelkiismeretében!
Mert azzal… mindenki…
Magának számol el!
(Fodor Helena sk.)
2013. március 04.-27.
Minden jog fenntartva!
¤¤
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
