Esős emlék-képek
F.Helena sk. 2013.03.31. 07:55

„A szülővároshoz a viszonyunk az évekkel mind bensőségesebb, bonyolultabb lesz.
Az ember lassan elfelejt minden érzelmességet, s mint minden bensőséges kapcsolatban, nem erényeit, vagy hibáit nézzük annak, aki fontos nekünk…
Hanem a tényt, hogy van.
S ez, ahogy múlnak az évek, mindennél fontosabb.
A szülővárosba idővel nem emlékeket jár halászni az ember, hanem visszakapni egy pillanatra, ez ingó, örökké változó életben, s világban a biztonság érzetét.”
(Márai Sándor)
Esős emlék-képek
Csendesen szitálva esik… nincsenek csillagok,
Nem hoztok álmot… se éjjelek, se nappalok.
Az esőcseppek már nem zenélnek? S a hó…
A néma éji csend… oly nyughatatlan vibráció.
Minden valóság, már csak a csupa látszat…
A világ színháza… hamis szerepet játszhat.
Fogytán az idő… lassacskán elhagynak az angyalok…
Rozsdás fák, s virág… elhervadok, s végleg elfogyok.
A zöld kertkapu… még nyitva volt először,
S számodra mindig nyitva volt… s nyitva lesz,
Mint madár, itt szabadon járhatsz, kelhetsz,
A nap nem égethet, s az eső sem verhet el…
Furcsa, apró árnyak százai… lengik körül a létet…
Néma kiáltásuk, a süket fülekig… már nem jutnak el…
Nézd… már csak sötét némaság üli meg a kertet,
S csak a hulló… könnyező levelek, ölelhetnek meg.
(Fodor Helena sk.)
2013. február 15.
Minden jog fenntartva!
¤¤
|