A szívedbe látok
Fodor Helena sk 2015.03.23. 01:59
Holdsarló fénye világít már csak...
A szívedbe látok
Holdsarló fénye világít már csak, a piszkos, ködös éjben,
Őszinteség is volt valaha, ebben a nagy messzeségben…
Egy szó is elég ahhoz, hogy minden tönkre menjen…
Ami eddig szép volt, az széthullott… halkan, csendben.
Kényszeredett mosoly… Meglepett egy furcsa érzés…
Kinek szívében a féltés, előle, csak a halál takarhatja el…
Mindent majd nekem… csak az, a kis csillag mesélhet el…
Miért kell, hogy ő meséljen? - Az ő szava, még hitelt érdemel!
Önmagad vagy a kétség, miden széthullott kissé, a fejedben,
Szemed villámlik, pokol, s a menny... Mint egy sötét tenger.
Ha dolgok másként alakulnak, kiút is van… egyszer meglátod,
Az üres szobákban addig, csak a csend lesz jó barátod,
Barátod talán még, az idő… csöndesíti szenvedélyed…
Szétzúzza a lélek, hamisan rárakott kérgeit, az élet…
A változás, mindig felemel, tetté érleli majd mozdulatod,
Felnyitja szemed, s alkotássá válik… minden jó szándékod.
Lehetsz még önmagad, de most ezt nem látom, s ez a vége.
Ez bántja csak fájó szívem… vajon neked… ez így megérte?
Aki látni, s hallani akar majd, megérti a vers üzenetét...
Fájón együtt érzek bánatodban, hisz szívem, csak érted ég.
(Fodor Helena)
(Sk. Minden jog fenntartva! 2014.09.15.)
|